„Együtt egyházzá lenni” címmel tartott konferenciát az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) 2023. március 9-11. között Debrecenben. A konferencia számos tanulságot fogalmazott meg a Leuenbergi Konkordia 50 évéről: a protestáns egyházak európai jelentősége, jövője és jelenléte, valamint a közös tanítás fontossága állt az alkalom középpontjában.

Debrecen a reformáció egyik európai városa, történelmi múltja a reformáció svájci hagyományában gyökerezik. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem épületében mintegy 80 résztvevő gyűlt össze különböző országokból, társadalmi háttér és generációs különbségek felől érkezve, hogy együtt tapasztalják meg és gondolkodjanak arról, mit jelent ma egy keresztyén, protestáns közösséghez tartozni Európában – és azt is, hogyan tudjuk ezt a közösséget olyan baráti párbeszéddel formálni, amely nem fedi el a különbözőségeinket, de képes hidakat építeni közöttük.

Örökség és jövő

A program a GEKE Tanács tagjainak és a konferencia megnyitóján jelenlévő egyházak vezetőinek találkozójával kezdődött a debreceni Püspöki Palotában, ahol a vendéglátó Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Fekete Károly mutatta be a Magyarországi Református Egyház mai környezetét és kihívásait. A konferencia jelentőségéről a tiszántúli püspök a GEKE kérdésére elmondta: „2017-ben városunk megkapta a Debrecen – A reformáció európai városa megtisztelő címet. Ennek jegyében a protestáns testvéreink most haza jöhetnek hozzánk, és láthatják, hogy Debrecen nemcsak a reformáció örökségéhez tartozik, hanem ezt az örökséget a jelenben is igyekszünk gazdagítani. Több mint ötszáz évvel a reformáció után a Leuenbergi Konkordia 50. évfordulója lehetőséget kínál arra, hogy mi, magyar protestánsok, ne csak formálisan legyünk az európai protestantizmus és a világkeresztyénség részesei a 21. században, hanem a konferencia célkitűzéseként még jobban megismerjük és megértsük egymást.”

Az egyházvezetők találkozóján Fazakas Sándor főszervező, a GEKE Tanács tagja és tanszékvezető egyetemi tanár ismertette a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a helyi teológiai képzés történetét, jelenlegi kihívásait. A hivatalos megnyitón Fekete Károly püspök; Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora; Papp László, Debrecen város polgármestere; Miriam Rose, a GEKE Elnökségének tagja; valamint Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke köszöntötte a konferencia résztvevőit. A megnyitón a magyarországi protestáns egyházi vezetők többsége képviseltette magát. Jelen volt Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője, A. Khaled László, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense, valamint Kondor Péter és Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökei.

Michael Weinrich református teológus professzor, a GEKE Tanácsának korábbi elnöke megnyitó előadásában úgy fogalmazott, hogy a GEKE célja hangot adni az európai protestánsoknak a szilárdan megalapozott teológiai tisztánlátás és konszenzuskeresés területén. Michael Weinrich felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezet jelenleg „serdülőkorban” van, annak minden pozitív és negatív vetületével együtt. Nem hagyta figyelmen kívül azt sem, hogy vannak zavaros és ellentmondásos időszakok, ezért a kritikát is meg kell hallgatni. Ezek ellenére sem szabad elfelejtenünk azonban a Leuenbergi Konkordiában megfogalmazott „megbékélt különbözőségek egysége” kifejezést – ahol a „megbékélt” kifejezés volt a hangsúlyos. De mára már a GEKE programja számára a „megbékélt sokféleség egysége” a meghatározóbb: a különbség ugyanis arra emlékezett, ami elválaszt, a sokféleség pedig arra, hogy minden, a közösségben résztvevő félnek önmagában is értéke van.

Egység uniformizálás nélkül

A konferencia első munkanapján elsősorban a Leuenbergi Konkordia teológiai vonatkozásai, távlatai és lehetőségei voltak hangsúlyosak – a személyes kontextus fókuszával. Tom Greggs brit metodista teológus, az aberdeeni egyetem professzora „Az Evangélium Istene, az egyház Istene. Isten munkája az egyházban – protestáns megközelítés” címmel tartott előadást, amelyben úgy fogalmazott: „Az egyházak Krisztusban és az ő Lelke által ajándékba adott evangéliumában léteznek. Ezért van egység uniformizálás nélkül is.” Ezzel szembefordult azzal a hagyományos nézettel, amely szerint az egyetemes egyház egy konkrét egyházban él. Hozzátette: „Tekintettel a Lélek és az Ige egységére az egész Szentírásban, kiváltképp Jézus születésében, életében, halálában és feltámadásában, számunkra soha nem lehet szétválasztani ezt az egységet.”

Stephanie Dietrich norvég teológus az egyház látható egységére, mint Isten népéből következő közösségre hívta fel a figyelmet. Mint mondta, lehet, hogy Istennek nincs szüksége az egyházra, de nekünk, keresztyéneknek szükségünk van erre a közösségre, hogy meghallgassuk Isten szavát, és megosszuk a szentségeket és az evangéliumot a teremtett világgal, szóban és tettekben. Bonhoeffert idézve így fogalmazott: „Krisztus közösségként létezik.” Az előadó szerint az igazságosságért és a békéért való közös beszédet és cselekvést el kell ismerni, meg kell erősíteni és meg kell becsülni annak az egységnek látható jeleként, amelyre Krisztus hív bennünket.

Christiane Tietz, a Zürichi Egyetem Hermeneutikai és Vallásfilozófiai Intézetének vezetője előadásában az evangélium közös értelmezéséről, mint az egyházi közösség alapjáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitben való keresztyén egységet nem teológiai dokumentumok és konszenzusok hozzák létre. Azonban, ha a Szentírásra való értő odafigyelés olyan párbeszédet és dokumentumokat eredményez, amelyek kijelentései „túlmutatnak a meglévő felekezetek keretein és a Szentírás közös meghallgatásával továbbfejlesztik az egyházi tanítást”, akkor ez egy új ökumenikus modellhez vezethet. Ulrich H.J. Körtner bécsi professzor, a DRHE díszdoktora Tietz előadására reagálva előadásában úgy fogalmazott, hogy a Leuenbergi Konkordia „nem csak egy teológusoknak szóló dokumentum, hanem az egyház, pontosabban az érintett egyházak tanúságtétele, hogy együtt legyenek az evangélium tanúi”. Ulrich Körtner emlékeztetett: a Leuenbergi Konkordia szövege ökumenikus szemlélettel zárul, és a különböző felekezetek egységét a megbékélt sokféleség ökumenikus modelljeként értelmezi.

A konferencia második napján további gyakorlati kérdések mentén hallhattak előadásokat a résztvevők. Heike Springhart, a Badeni Protestáns Tartományi Egyház püspöke előadásában a jelen etikai kihívásairól és egy olyan „közös asztal” fontosságáról beszélt, ahol mindenki helyet foglalhat. Fabiny Tamás püspök a magyarországi helyzetet ismertette, ahol a keresztyénséget gyakran használják nemzetpolitikai programként. Véleménye szerint ez a fajta nemzetiesítés jelenti ma a keresztyénségre az egyik legnagyobb veszélyt. Ez nemcsak Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban és Brazíliában is hatalmas kihívás, Fabiny Tamás püspök ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozta, az ökumenikus mozgalom számára is kihívást jelent. „A teológiát nem szabad a politika eszközévé tenni” – mondta, majd hozzátette: az ökumenikus szolidaritás lehet a lehetséges megoldás, mert „ha egy rész szenved, akkor mindenki szenved”, és „az együtt szenvedés elvezethet minket az egységhez”.

A generációk találkozása és a nem teológiai tényezők

A plenáris előadások melletti 22 további műhelymunka és diszkusszió további lehetőséget teremtett az elmélyült teológiai reflexióra, valamint a gyakorlatorientált előadásokra és párbeszédre. Ezen a ponton a fiatalabb generációról is említést kell tenni – ahogyan azt Michael Weinrich is tette nyitóelőadásában. Felidézte a Leuenbergi Konkorida 40. évfordulóját, amikor az akkor 36 éves John Bradbury, a GEKE jelenlegi ügyvezető elnöke, egy nemzetközi konferencián, a fiatalok hangját képviselve beszélt. Ez „különösen mulattatta őt, mivel a fiatalabb generáció más tagjai nem voltak jelen”. Bár nem érezte magát abban a helyzetben, hogy a fiatal generáció nevében beszéljen, „felvetett egy olyan kérdést, amelyre nélkülözhetetlen választ adni” – mondta Michael Weinrich. Ezt a „nem teológiai tényezőként” definiálta, és hozzátette, hogy az egyházi közösség valósága sokkal összetettebb, mint annak teológiai formája – és ezt a teológia sem hagyhatja figyelmen kívül. Bár ma – mint európai protestáns egyházak – sok más, nem teológiai kérdéssel is szembesülünk, amikor az európai protestantizmus jövőjéről gondolkodtunk, egy dolog világos lehet: a GEKE erőfeszítései a fiatalabb generációk és a női egyházi vezetők, szakemberek, teológusok megszólítására és bevonására az elmúlt évtizedben sikeresek voltak. A fiatal teológusok számos aktuális témával gazdagították a konferenciát, például Pia Dieling a „migrációs egyházak” kérdéséről, Farkas Zsuzsanna az „etikai véleményfolyosóról”, Debreczeni István pedig a gazdálkodás és a vidéki élet teológiai-agrártudományi értékeléséről tartott előadást.
Az összetartozás mint új valóság
A Leuenbergi Konkordia fontosságáról és jövőjéről szóló kétnapos teológiai eszmecserék után a konferencia plenáris üléssel és többnyelvű protestáns istentisztelettel zárult, ahol a résztvevők az úrvacsora vételekor is megtapasztalhatták a közösséget a sokféleségben.
A Leuenbergi Konkordia jövőjéről szólva Hans-Peter Grosshans német teológus hangsúlyozta, hogy az európai protestantizmus állandó küldetése az evangélium közös értelmezésének megvalósítása. A jövőben ez az egyházak tanúságtételében és a világ felé nyújtott szolgálataikban nyilvánulhat meg, valamint olyan etikai kérdésekben, amelyekben az egyházaknak teológiailag reflektált alternatív álláspontokat kell képviselniük a politikai fősodorral szemben. A közösségnek fel kell készülnie a következő generációkra váró kihívásokra, és „terjesztenie kell Leuenberg szellemét”.
Miriam Rose, a GEKE elnökségének tagja öt pontban foglalta össze a Tanács ülésének főbb következtetéseit: Elsőként arra emlékeztetett, hogy a GEKE a bizalom közössége, és ezt a tényezőt kell felhasználni annak érdekében, hogy ne féljünk beszélni a különbségekről. A második, hogy sokkal több teret kell adni a fiatalabb generációnak a GEKE közösségében; harmadszor, hogy a közösségnek ösztönöznie kell a regionális együttműködést. A negyedik szerint a teológiai munka továbbra is központi kérdés marad a GEKE számára, emellett elindulna egy tanulmányi folyamat az antropológia kérdéseiről, a bűnről és annak tanbeli, etikai nézőpontjairól. Végül a GEKE-nek meg kell erősítenie a tagegyházak közötti kapcsolatokat, hogy ismertebbé tegye a tanulmányi munka eredményeit és támogassa a tagegyházakat a tanulmányi dokumentumok hasznosításában, alkalmazásában.
Mario Fischer, a GEKE főtitkára tájékoztatta a hallgatóságot a közösség 50. évfordulója alkalmából tervezett további programjairól, majd köszönetet mondott a helyi szervezőknek – Fazakas Sándor, Gonda László és Orosz Gábor Viktor teológus professzoroknak – a konferencia kiváló megszervezéséért és lebonyolításáért. A hivatalos zárórendezvény hatalmas tapssal ért véget, hogy átadja helyét a csendes elmélkedésnek és a záróistentisztelet közösségnek.
Ahogy Mario Fischer fogalmazott a záróistentiszteleten elhangzott prédikációjában: „Nagy napok állnak mögöttünk. Debrecenben, a kálvinista Rómában, Európa minden tájáról összegyűltek a teológusok, hogy megvitassák a Leuenbergi Konkorida következményeit, eredményeit és lehetőségeit. A Leuenbergi Konkordia nem egy egyszeri ökumenikus párbeszéd eredménye, hanem egy új valóságot teremt: egyházközösséget. Az egyházak önállak maradhatnak, ugyanakkor Jézus Krisztus egyetlen egyházának részeként értelmezhetik magukat. Azzal, ami ötven évvel ezelőtt, ezekben a márciusi napokban történt Leuenbergben, a protestantizmus évszázados belső küzdelmeit győzték le, és egyházközösség született. Ezért helyénvaló, hogy ezt a közösséget nemcsak a teológiai elmélkedéssel, hanem az istentisztelet közösségében is megünnepeljük. Mert abban dobog közösségünk szíve, hogy az Úr asztalánál egyé leszünk.”